Éjszakai zörejek 10

Szeptember 28-án, péntek este került megrendezésre az első Éjszakai zörejek 23/16/10 teljesítménytúra. Mivel éjszakai/esti túráról volt szó, így a szükséges fejlámpa elengedhetetlen kellék volt ezúttal. Most csak a 10-es távot választottuk, mert másnap mindenkinek egyéb elfoglaltsága volt. A nevezési díj 800 Ft./fő volt, de a Magyar Turista kártyáért 100 Ft. kedvezményt kaptam. A rajt a hűvösvölgyi gyermekvasút állomás elől indult s egyben a cél is itt volt. Én a 97-es rajtszámot kaptam és 19:50-kor indultunk neki a túrának. Az útvonalleírásról ezúttal nem igazán tudok nyilatkozni, mert még otthon feltettem az útvonalat a telefonom GPS-ére és végig azt követtük. Ezért szeretem nagyon, ha fent van az adott túra útvonala a neten, mert akkor nem érhet úgymond meglepetés és jelentősen kisebb az esélye az eltévedésnek is. A rajttól a sárga sáv jelzést, majd a sárga háromszög jelzést kellett követni az 1,8 km.-re lévő ellenőrzőpontig, a Kis-Hárs-hegyen található Makovecz Imre-kilátóig, ahol megkaptuk az első pecsétet. Innen vissza a sárga háromszögön a sárgáig, majd egy kis szakaszon a zöld körsétautat kellett követni, amit aztán a zöld kereszt és a zöld sáv követett. A Battai lépcső megmászása után hamar felértünk az Apáthy-sziklához, ahonnan csodaszép éjszakai kilátás nyílt. Itt már megbántam, amiért nem hoztam fényképezőgépet a mai túrára. Mikor kereszteztük a Görgényi utcát, láttuk, hogy sokan az úton jönnek felfelé. Ez csak két okból történhetett meg, vagy elrontották a zöld jelzést, vagy egyszerűen kikerülték a Battai lépcsőt és az Apáthy-sziklát, ami nem igazán sportszerű dolog. Hamar felértünk az Árpád-kilátóhoz, ahol csodás kilátás tárul a szemünk elé a kivilágított Parlamenttel és a hidakkal. Itt kaptunk nassolnivalót is, valamint pezsgőtabletták közül is lehetett válogatni. Innen is gyönyörű szép lehet az augusztus 20-i tűzijáték, biztosan vannak is itt egy páran. :) Innen a már megszokott Országos Kéket kellett követni, (másnéven a Glück Frigyes utat) a célig. A kéknek ezen a szakaszán itt-ott eléggé kopottak a jelzések, de azért egyértelmű követni még. Amúgy ez egy nagyon szép út, különösen tetszik az út széle ahogy ki van rakva kővel, valamint a keresztes sziklák és az Oroszlán-szikla is. Itt a közelben van egy jelenleg beteg geoláda is, amit majd ha felgyógyul biztosan meg fogok keresni. A túra a Határ-nyereg után az erdei repülőtéren vezetett tovább, majd hamarosan beértünk a hűvösvölgyi célba is, (22:05-kor), ahol egy egyszerű, de aranyos kitűzővel és egy nagyon szép emléklappal lettünk gazdagabbak, valamint bőségesen volt szokásos elemózsia is. Ismét nagyon tetszett a pezsgőtablettás megoldás, örömmel látom, hogy egyre több túrán van ilyen lehetőség. A zsíros kenyér elfogyasztása után összepakoltunk, majd kellemesen hazautaztunk.

A túrán fotókat sajnos nem készítettem, így csak ez az oklevél az, amit fel tudok tölteni.

HASE 20 - Katonasírok

Szeptember 23-án került megrendezésre a HASE 20 - Katonasírok nevű túra, amit már régen nagyon vártam, mivel véleményem szerint ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy az elhunyt katonákról megemlékezzünk, de a túra végeztével egy pici csalódás ért. Már az elején voltak gondok: a TTT oldalán a nevezési díjnak 0 Ft. volt feltüntetve, valamint díjazásnak oklevél és kitűző, ehelyett a rajtnál már 600 Ft. volt a nevezés és a végén se emléklap se oklevél, se semmi, csak egy átlagos kitűzőt kaptunk. Én nagyon emléklap-centrikus vagyunk és most, főleg egy ilyen túrán ezt nagyon hiányoltam. Remélem a jövőben ezt orvosolni fogják, vagy legalább akkor ne írnák ki az oklevél ikonját díjazásként. Na meg ez a nevezési díj dolog is. 600 forint ma már nem nagy összeg, sokkal drágább túrákon is voltam már, de akkor ne legyen a TTT-n kiírva, hogy ingyenes. Ebbe az összegbe (mivel az ellátás a rajtnál össz-vissz egy alma vagy egy kis ásványvíz volt) belefért volna valami egyszerűbb kis oklevél is. Pozitívum, hogy az itiner tényleg jól használható volt, az útvonal rendesen, eltéveszthetetlenül ki volt jelölve. Kereken reggel 8:00-kor indultunk el Hűvösvölgyből a Gyermekvasút állomástól, az időjárás csodaszépre sikeredett. Az első ellenőrzőpont után a hűvösvölgyi katonasírt elhagyva a Nyéki-hegyet kellett megmászni végig a sárga jelzésen. Itt a második ellenőrzőpont nem jó helyen üzemelt. Mivel mi minden útba eső sírt érinteni akartunk, így a pontőröktől megkérdeztük, hogy hol itt a sír, mire azt a választ kaptunk, hogy mögöttük be az úton kb. 100 méterre. Hát ott aztán semmi sem volt az ég világon. GPS elővétele után rájöttünk, hogy a pontőrök eggyel lejjebb lévő elágazásnál ültek, a sírhoz eggyel feljebb kellett elhagyni a sárga jelzést pont ott, ahol a sárga derékszögben balra kanyarodott. Hát azért jó lenne ha legalább egy Katonasírok elnevezésű túra szervezői/pontőrei tisztában lennének a sírok pontos helyeivel. Na mindegy. A GPS viszont hajszál pontosan odairányított bennünket, tehát sikerült meglátogatni ezt a sírt is, majd folytattuk utunkat tovább a sárga jelzésen a harmadik ellenőrzőponthoz, a Vadaskerti emlékműhöz, ahol ismét volt egy katonasír. A Határ-nyereg után tovább a sárgán megmásztuk az Újlaki-hegy kemény kaptatóját, majd áttértünk egy rövid ideig a kék körséta jelzésre, ahol a negyedik ellenőrzőpont következett. Innen egy jelöletlen úton tértünk vissza a sárga jelzésre, amit egészen a Virágos-nyeregben található katonasírig kellett követni, ahol az ötödik pecsétet kaptuk a szép itinerre. Innen a célig végig az Országos Kéktúra vonalán haladtunk. Megmásztuk a Vihar-hegyet, majd a térképen egy helyen sírok voltak feltüntetve, amire először azt gondoltuk, hogy katonasírok, de miután kitértünk megnézni őket, rendes sírok voltak, repülőpilóták sírjai. Érdemes volt megejteni ezt a kis kitérőt, nagyon érdekes hely és nem messze tőle csodaszép kilátópont is van. A kék jelzésen tovább felmásztunk a Hármashatár-hegyre, ahol a hatodik ellenőrzőpont volt, majd végig lefelé haladva elértük a hetedik pontot Fenyőgyöngyénél. Átkelve a Szépvölgyi-úton egy laza emelkedés következett az Árpád-kilátóig, ahonnan a tegnap már bejárt útvonalon mentünk tovább. A kék jelzésnek ez a szakasza nekem nagyon tetszik, főleg az út egyik szélén kövekből kirakott kis falacska, valamint az útba eső sziklák. Ezután visszatértünk a Határ-nyeregbe, majd a Vitorlázó repülőtér mellett, a régi határkövek mentén haladt az út, majd miután a kék jelzés egy erős balkanyart vett, nekiindultunk a lejtőnek és egész hamar leértünk Hűvösvölgybe, ahol az úttesten átkelve pillanatokon belül a célban voltunk. Itt megkaptunk a kitűzőt, de mint már említettem, az emléklap hiánya kicsit letaglózott. Remélem a jövőben ki lesznek küszöbölve ezek a hibák, amelyeket a beszámolóm elején írtam, mert összességében egy nagyon jó kis túra volt ez, megérdemli a jó és pontos szervezést, valamint egy mindenkinek járó emléklapot.

Szerk.: Most néztem rá a túrára ismét a TTT-n és javították a hibát az alábbi üzenettel:
(Előzetesen, TTT szerkesztői hibából adódóan, a túra nevezési díja (nulla Ft) tévesen jelent meg az internetes kiírásban. A nyomtatott Teljesítménytúra Naptár tartalmazta a pontos adatot (600 Ft). A hibáért ezúton kérünk bocsánatot a rendezőktől és a túrázóktól is. TTT szerk. 2012-09-23)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.

Kalcit 20

Szeptember 22-én, szombaton a Pécs Városi Természetbarát Szövetség által megrendezett Budapest Kupás túrán indultunk el. Érdekes volt, hogy a TTT honlapján Aragonit 30/Dolomit 20/Kalcit 10 néven szerepelt a túra, míg a helyszínen már Dolomit 30/Kalcit 20/Aragonit 10 nevű túrák vártak minket. Tavaly már részt vettem az EKF túrákon, ami úgy anno közömbösre sikeredett, de idén a Budapest Kupa miatt mindenképp indulnom kellett ezen a túrán. A 20 km.-es távot választottuk, tekintve, hogy másnap is indulunk a HASE 20 - katonasírok elnevezésű túrán. Idén 700 Ft. volt a nevezési díj. Tehát akkor hivatalosan Kalcit 20. Reggel 7 körül értünk a rajthelyre, Csillebércre a Szabadidő- és Ifjúsági Központba és 7 óra 10 perckor el is rajtoltunk. A Normafáig kellemes bemelegítő sétával kezdtük a túrát, majd rátértünk a zöld sáv jelzésre, amit egy jó szakaszon követni kellett. Normafától lefelé elhaladtunk a Disznófő-forrás mellett, majd nekivágtunk a Tündér-szikla megközelítésének. Az idő ma nagyon szépre sikeredett, igazi kirándulóidő. Tündér-sziklánál készítettünk pár fotót, majd tovább haladtunk a zöld sávon Kurucles felé, ahol várt ránk az a sok-sok lépcső. Miután egy lánynak segítettünk felállítani az eldőlt motorját, nekivágtunk az utolsó lépcsőzésnek az Apáthy-sziklához. Itt szintén pár fotó, majd a közúton való átkelés után irány az első ellenőrzőpont, az Árpád-kilátó, ahol nagyon finom müzliszelettel ajándékozott meg minket a jó fej pontőr. A kilátóról talán az eddigi legjobb képemet sikerült elkészítenem. A kilátóban épp valami drogosok vagy hajléktalan kinézetű emberek ébredeztek és cuccoltak tovább fel egy erdősebb részre. A kilátó után már a kék sáv jelzést kellett tovább követni, ahol megcsodálhattuk a Kecske-sziklákat, valamint az Oroszlán-sziklát is, természetesen ezekről is készítettem fotót. A Határ-nyeregbe váltani kellett a kékről a sárga sáv jelzésre, ami egészen Hűvösvölgyig tartott. Ez már egy rettentő sokszor bejárt szakasz. Hűvösvölgyét elhagyva szintén a sárga sáv jelzés volt a követendő, de ezúttal nem kellett felmászni egész a Kaán Károly kilátóig, hanem a zöld körséta jelzésre kellett áttérni, ami hamar elvitt a második és egyben utolsó ellenőrzőponthoz, Szépjuhásznéhoz. Itt találkoztunk először a gólyatáborosokkal, akik életvidáman, néhol egy csöppet bódult állapotban valamilyen gólyaavató akadályverseny-szerűségen vettek részt. Az ellenőrzőponton téli fagylaltot kaptunk, valamint víz és hozzá különböző ízű és hatóanyagú pezsgőtabletták álltak rendelkezésre a túrázók számára. Ez a pezsgőtablettás téma tetszett nagyon, más túrákon is szabadalmaztathatnának ilyet. Szépjuhásznétól a szokásos piros sávon meg kellett még mászni a János-hegyet egészen fel az Erzsébet-kilátóig, majd a Libegő felső állomásánál a kék körséta jelzést kellett követni vissza egészen Normafáig, ahonnan a már megismert aszfaltúton kellett megközelíteni az Ifjúsági tábort Csillebércen. 11:41-kor értünk célba, ahol megkaptuk a fekete-fehér emléklapot, ami szerintem elég snasszra sikeredett, de azért szép, valamint a kitűzőt, ami viszont tetszik, mivel nagyon szeretem és gyűjtöm is az ásványokat. A jól megérdemelt zsíros kenyér nem is hiányozhatott, bőséges hagymával, valamint vajas kenyér és lekváros kenyér is rendelkezésükre állt a túrázóknak. Összességében jó volt, bár szerintem elfért volna ezen a 20-as távon 3 ellenőrzőpont is simán, valamint az emléklap lehetne kicsit úgymond színesebb, feldobottabb.
Köszönöm a túrát! Holnap irány a HASE 20 - Katonasírok!

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.

Meteor 21A

Szeptember 15-én, szombaton a négyen indultunk neki Hűvösvölgyből a Meteor 21A túrának. A túra nevezési díja 600 Ft. volt, de 200 Ft. kedvezményt kaptam a Magyar Turista kártya jóvoltából. Az érintett helyeken már mind voltam, legfőképp a célra voltam kíváncsi. A túra hossza az itiner szerint 21,4 km. volt 750 méteres szintemelkedéssel. Hűvösvölgyből kiindulva a sárga jelzést kellett követni fel a Nagy-Hárs-hegyre a Kaán Károly-kilátóhoz, amit viszonylag hamar elértünk. Itt az első ellenőrzőpont pecsétje után Szépjuhásznéig szintén a sárga sávon kellett haladni, majd itt át kellett térni a piros sávra és ezáltal megmászni a jó öreg János-hegyet. Legutóbb éjszaka jártam itt. Nagyon szeretem ezt a helyet, a kilátás és maga a kilátó is nagyon gyönyörű. Innen továbbra is a piros sávot, majd a sárga sávot kellett követnünk a Csacsi-rétig, de ezen a szakaszon valami olyasmi fordult elő velem, ami azelőtt még sosem: elhagytam az itineremet. Hát visszafordulni nem akartam, úgyhogy megcéloztuk az ellenőrzőpontot, ahol egy picit szusszantunk és hatalmas szerencsémre egy utánam jövő túratárs behozta az elhagyott itinert az ellenőrzőpontra, így szerencsésen visszakerült hozzám. Innen továbbra is a sárga sávon haladtunk, majd miután áttértünk a piros sávra, következtek a Piktortégla-üregek. A pecsételés után ezen a szakaszon egy helyen megváltozott az útvonal engedélyek hiánya miatt. Szerencsére nagyon egyértelműen ki volt írva mindenhova és ki volt szalagozva a helyes irány. Sorrentonál fotózkodás, majd a táj megcsodálása, majd indultunk is a Mária-szurdokba, ami az itiner szerint Meteor-szurdok, bár a térképeken nem ez a név szerepel. A Mária-sziklánál megtört az utolsó ellenőrzőpont pecsételése és innen már célba vettük magát a célt, a Mammutfenyőket. Csodás látvány volt ez a két hatalmas 112 éves fenyő, engem nagyon magával ragadott. A célban majdnem elfelejtettem lepecsételni a Budapest Kupás füzetemet, de mivel elmentem megkeresni a közeli GCmamm geoládát, a keresés közben eszembe jutott, hogy ezen is még túl kell esni. Pedig már a 18. kupatúra, már ideje lenne megszoknom. :)
Külön oklevelet sajnos nem kaptunk, hanem maga az itiner szolgálta ezt a célt, ahova szintén egy pecsét járt a címlapra. Kár, pedig el tudnék képzelni egy gyönyörű színes oklevelet pl. a mammutfenyőkkel, ez a túra igazán megérdemelhetné, remélem a jövőben ez változni fog. A jelvény viszont valamilyen szinten kárpótolta e célt, mert az roppant gyönyörűre sikeredett. Már csak azért is indulok jövőre az 50-esen vagy a Maratonon.
Köszönöm a lehetőséget!

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.

Tündér 14

Szeptember 8-án, szombaton a Tündér 28 túrát néztem ki magamnak, de mivel a többség a 14-es táv mellett voksolt, így én is ezen indultam. Autóval érkeztünk a helyszínre, a Zugligeti Általános Iskolához, ahol kis sorbanállás és az 1000 Ft. nevezési díj befizetése után 8:05-kor egyből el is indultunk a túrán. A táv 13,9 km. volt 550 méter szintemelkedéssel és az egészre 6 óra volt adva. A rajt után először a zöld keresztet, majd a zöld sávot kellett követni, elhagytuk Disznófőt, majd fel és át az Anna-réten. Így érkeztünk meg az első ellenőrzőponthoz, Virág-völgyhöz. Innen a zöld kereszt jelzést, majd a sárga sávot és végül a piros sáv jelzést kellett követni a második ellenőrzőpontig, a Végvári-szikláig. Nem értem, hogy miért van felfirkálva az ott található emléktáblára, hogy Szent Mihály szikla, amikor mindenhol Végvári-sziklaként van bejegyezve. Makkosmáriát a lila Mária jelzésen értük el, ahol most már végre bepillantottam a templomba is. Itt már voltam jó párszor, de a templom eddig mindig kimaradt, pedig szép és érdekes. Következett a Budakeszi Kálvária, ahol finom innivalóval kínáltak a szervezők, majd célba vettük az utolsó ellenőrzőpontot, a János-hegyi átjáró-barlangot, ahol ezidáig még sosem jártam, de már olvastam róla. A barlangon áthaladva, majd visszafordulva elindultunk a cél felé. Útközben érintettük a Tündér-sziklát, ahol egy gyerekcsoporttal gyönyörködtek a kilátásban, majd hamar, 11:15-kor beértünk a célba, ahol a szokásos zsíros kenyér elfogyasztása után elindultunk hazafelé.
Kellemes kis túra volt, az oklevél is nagyon szép. Legközelebb biztos a 28-ason megyek már.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.