2011. október 22., szombat

SZHKSE 56-os emlék- és teljesítménytúra 45

Nagyon vártam ezt a túrát, ami végül negatív nyomot is hagyott bennem sajnos. Na de nem a túra miatt, mert az nagyon szép helyeken ment keresztül és jó volt az útvonal, hanem a térdem miatt. A rajtnál még nem tudtam, hogy 2011-ben ez lesz az utolsó túrám, főleg, hogy már kezdett körvonalazódni a szemem előtt a februári 60-as Kitörés. A túrát a Szentendrei Kinizsi Honvéd Sportegyesület a Magyar Honvédség Központi Kiképző Bázisával, valamint a Szentendrei Helyőrségi Klubbal közösen rendezte. A rajt a Szentendrei Helyőrségi Klubból indult. Míg az interneten 41-esnek volt hirdetve, a helyszínen már 45-ösnek volt feltüntetve a táv. Az itiner szerint pontosan 44,8 km. volt 1245 méter szintemelkedéssel, amire 11 óra szintidő volt adva. Ez már picit fárasztóbbnak is hangzik mint az eddigiek. :) A túra becsületkasszás volt, a célban lehetett fizetni aki akart. 7:15-kor egyedül indultam a túrán, ahol 4 geoláda is útba esett, 9 ellenőrzőpontnál csak 3-nál voltak pontőrök, a többinél kitett papírokról kellett leolvasni és feljegyezni egy-egy szimbólumot. A Kő-hegyi ellenőrzőpont után egyből tettem egy kis kitérőt a Vasas-szakadékhoz, hogy felkeressek egy geoládát. Mag a szakadék csodás egy hely, érdemes ide ellátogatni mindenkinek. A geoládáért picit mászni kellett egy meredek domboldalban egy fához és ezután történt a baj. Miután a ládát sikeresen megtaláltam és elindultam lefelé, vissza az útra a fától valahogy hirtelen rosszul ugrottam le és az amúgy is már hadakat megjárt bal térdem hirtelen benyilalt és irtó módon elkezdett fájni. Üvöltöttem is egy nagyot, de senki nem volt a közelemben. Miután visszasántikáltam a turistaútra megnézem és már szépen elkezdett dagadni is a térd. Kicsit leültem pihenni, miközben megnéztem a térképet, hogy mennyit kell még mennem lakott területig. Hát amint láttam jó sokat. Vagy feladom és visszasántikálok a rajthoz Szentendrére, vagy folytatom az utamat fel Dobogókőre, ahol ha nem bírom tovább szintén feladhatom és onnan haza is tudnék buszozni egyszerűbben. Úgy döntöttem, megpróbálom és irány Dobogókő. A térdfájás nagyon visszahúzta a tempómat, főleg a lejtőkön óvatosan kellett mennem, ott nagyon előjött, az emelkedőkön még hagyján, néha egész tűrhető volt. Dobogókövet a piros háromszög jelzésen kellett megközelíteni, amiről tudniillik, hogy iszonyatos emelkedő. Miután ezt leküzdöttem és fent kajáltam egyet, átgondoltam, hogy most vagyok mindjárt kb. a túra felénél és innentől javarészt emelkedő már nem nagyon lesz, így egye-fene megkockáztatom a célt, éreztem magamban annyit, hogy meg tudom csinálni. Meg kell csinálni. Fogtam a cókmókomat és nekiindultam, elhagytam Dobogókövet és folytattam az utamat. Innentől kezdve csak a cél lobogott a szemem előtt, meg az, hogy szintidőn belül beérjek ebben a tempóban. A vége felé már csomószor meg kellett állnom, nagyon kivolt a térdem, de sikerült 17:25-re beslattyogni a célba. 50 perc maradt még a szintidőből. A lényeg, hogy sikerült, de a térdemnek vége volt. Itt már tudtam, hogy egy pár év végi túra már biztos, hogy ki fog sajnos maradni.
Leszámítva a térdemet egy nagyon jó kis túra volt, ha lesz rá lehetőségem legközelebb is részt fogok venni rajta. :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2011. október 16., vasárnap

Tatabánya 30

Ahogy nézegettem a teljesítménytúrákat felfigyeltem a Tatabánya 30 teljesítménytúrára. Ezen a vidéken még nem voltam és láttam, hogy a Vár a Vitányvár! csillagtúrát is lehet vele együtt teljesíteni, tehát semmiképp sem szerettem volna kihagyni. Hát nem is bántam meg. :) Október 16-án korán reggel buszra szálltam és elutaztam Tatabányára, ahonnan helyijárattal sikerült megközelítenem a felsőgallai rajthelyet. Utólag rájöttem, hogy be sem kellett volna mennem Tatabánya központjába, átszállhattam volna hamarabb, de hát kell egy kis városnézés is, úgyis nagyon ritkán járok errefelé. A túra az itiner szerint 31,4 km. hosszúságú volt 790 m. szintemelkedéssel. Ez elég barátságosan hangzott. A nevezési díj is kedvező volt, 600 Ft., a szintidőre pedig 8 óra volt adva. A rajtnál már csomóan sorakoztak, pedig már 7-től lehetett rajtolni. Én 8 óra 10 perckor indultam el és 14 óra 47 perckor értem a célba. Gyönyörű helyeken megy végig a túra. Különösen örültem Vérteskozmának, ahol ezidáig csak egyszer, a legelső teljesítménytúrám alkalmával jártam és azóta megfogott a hely varázsa. A rajt után található Mária-szakadék is egy csodaszép hely. Ezt a túrát mindenféleképpen meg akarom ismételni 2012-ben, mert nagyon jó hangulatú és egyszerű, csodaszép túra. A célban zsíros kenyérrel, forralt borral, valamint teával vártak minket a szervezők.

Sajnos ezen a túrán sem tudtam fotókat készíteni, pedig itt aztán lehetett volna miről. Egyedül az oklevelet tudom megmutatni.
2012-ben ha lesz rá alkalmam visszatérek és mindenképp fogok egy pár csodaszép fotót lőni.


Vár a Vitányvár!

A Vár a Vitányvár! szintén egy csillagtúra volt, amit a Tatabánya 30 teljesítménytúra keretein belül sikerült teljesítenem, mivel a teljesítménytúra épp a Vitányvár mellett haladt el. Október 16-án 10:00 és 15:00 között kellett a Vitányvárat meglátogatni, ahol a nevezési díj ellenében (400 Ft. - előnevezőknek 300 Ft.) ki lehetett váltani a vár sikeres felkereséséért járó oklevelet és kitűzőt, valamint a hozzájuk tartozó jutalom csokoládét. Továbbá kaptunk a Vitányvárról egy rövid történeti leírást is:

"A Vértes hegység északi lejtőjén, Körtvélyespuszta fölött, a 417 m magas Nyerges-hegy közelében egy erdővel borított kisebb kúp tetején találjuk a szabálytalan, megközelítően ötszög alaprajzú, belsőtornyos, "háromsejtes" elrendezésű, kis területű vár romjait. A környező fák ejtik fogságba, csak akkor látható, ha igen közel járunk hozzá. A kilátás viszont kárpótol bennünket, amit a várból a környező dombokra, Vértessomló és Környe falukra nézve.
A várnak egy-egy 2,5 m falvastagságú tornya és a kettő között egy udvara volt, melynek külső falai mintegy 6 m magasan épültek. A lakó- és egyéb épületek a védőfalak mellett helyezkedtek el. Mindkét torony kb. 15 m magasan ma is áll, tetején a védőoromzat maradványaival. Nagyméretű ablaknyílásaiban kőkeretes, gótikus ablakok láthatók. Ma is megfigyelhetőek az emeleteket elválasztó fafödémek helyei és a boltozat nyomai.
A várat mintegy 4,5 m átlagszélességű falszoros vette körül, a védőfalat kívül árok és sánc övezte, majd 15-20 méterre újabb árok húzódott, ezzel is erősítve a vár védelmét.
A vár keletkezéseinek idejét és építőjének nevét nem ismerjük. Feltehetően az itt birtokos Csák nemzetség egyik tagja építhette a tatárjárás után. Várnagyként a Gut-Keled nemzetségből származó II. Mihályt 1319-1324-ben említik okleveleink, és mint királyi vár "Castrum Vitam, Vytam, Wyttam" alakban 11379-ben szerepel iratainkban.
Luxemburgi Zsigmond 1410-ben Hohenzollern Frigyesnek zálogosította el. Albert király 1437-ben Rozgonyi Istvánnak adta zálogba a várat, majd ennek fia, János I. Ulászló királytól adományként is megkapta. 1445-ben Újlaky Miklós foglalta el, 1448-tól zálogként bírta. V. László királytól 1453-bem Rozgonyi János, Rajnáld és Oszváth adománya lett, mely adományt Mátyás király 1458-ban, 1459-ben és 1460-ban megerősített. Mátyás halála után 1493-ban Csókakő várával együtt Egerváry László horvát bán, majd István zálogbirtokolta. Egerváry István magtalan halála után, 1512-ban Kanizsai György horvát bán szerezte meg, akitől Kanizsai László országbíró örökölte. A kettős királyság idején János király parancsára 1534-ben, a fehérvári keresztesek konventje Héderváry István és fiait, Lőrincet s Györgyöt iktatta be "castri Wyttham in Albensi" birtokába. A török először 1529-ben ostromolta, majd 1543-ban el is foglalta. Később magyar kézre került, de 1559-ben újra a töröké, akiktől 1566-ban sikerült ugyan visszafoglalni, a következő évben már újra a török birtokolta. Véglegesen Pálffy Miklós szabadította fel 1597-ben, és a következő évben felrobbantották, megakadályozva ezzel, hogy a török a vár falai közé befészkelhesse magát. A XVIII. századtól az Esterházy család tulajdona volt. Anyagát építési célokra használták fel. A vár régészeti feltárása és állagmegóvása nem kezdődött el, a vár sorsa bizonytalan."

"Információ:
Vitányvár romjait a Környeánya közeléből induló jelzett turistaúton kb. 1,5 órás, a végén meredeken haladó túrával érhetjük el."


A várról sajnos nem tudtam fotókat csinálni, csak lentebb, az oklevél hátterében látható.


2011. szeptember 17., szombat

EKF (Pécs Európa Kulturális Fõvárosa) 30

Ezt a teljesítménytúrát a Budai hegyekben Pécsről érkezett szervezők hozták létre, ami szerintem azért nagy szó, mivel nem hazai pályán kellett megszervezni és az ellátás meg minden tökéletes volt. A nevezési díj 700 Ft.-ba került, a táv 30,1 km. volt 1095 m. szintkülönbséggel és 8 óra alatt kellett célba érni. A rajt is és a cél is ugyanott volt, Csillebércen az 1. altáborban. Hangulatos kis üdülőközpontnak tűnik. 7 óra 10 perckor sikerült elrajtolnom. A rajtnál kapott térkép nem volt a legeslegjobb, kicsit meg voltak rajta bonyolítva a jelek, egyszerűbben is fel lehetett volna tüntetni az útvonalat. Kellemes túra volt, bár a végén elég sokat kellett aszfalton gyalogolni. 13:15-kor értem célba, ami szerintem tök jó időnek számít.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2011. szeptember 4., vasárnap

20 éves a TTT

Szeptember 4-én egyedül vágtam neki ennek a jubileumi, egyszeri rendezésű túrának, ahol is a 20 éve fennálló Teljesítménytúrázók Társaságát, valamint a hazai teljesítménytúrázás 30 éves fennállását ünnepeltük. Kellemes túra volt, jó volt megismerni, hogy a régi időkben hogyan zajlottak ezek a túrák. A nevezés 20 Ft., azaz HÚSZ FORINT volt. Gondolom ez is még a régi árfolyamon ment. A túra hossza 20,66 km. volt 620 méteres szintemelkedéssel. 6 óra volt adva a teljesítésre. 9 óra 5 perckor indultam el az Óbudai Kulturális Központ elől. Anno itt vizsgáztam vezetésből. :) Az útvonalleírás és a nevezési lap is teljes mértékben fekete-fehér kézzel írott volt, de egyértelmű. Csak egyszer néztem be az útvonalat, de akkor csúnyán! Csináltam magamnak egy pár plusz kilométert, ráadásul lefelé a hegyről, amin aztán ugye (miután rájöttem a hibára) vissza is kellett mászni. Bezavart, hogy a túrával egy időben egy másik teljesítménytúra is megrendezésre került és többször is találkoztunk az ottani résztvevőkkel. A cél a Tabáni Spartacus - TTT közös klubhelyisége volt, ahol zsíros/vajas/lekváros kenyérrel vártak a rendezők. Továbbá a TTT túráiról és más rendezők teljesítménytúráiról készített kiállítást is meg lehetett tekinteni.

Az itinert érdekességképpen utólag feltették az internetre is, ezen a linken mindenki számára elérhető: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/sites/default/files/turakiirasok2011/20110904_30-20eves_TTT_tura.pdf
Hát régen ilyenek voltak a teljesítménytúrák útvonalleírásai. :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2011. augusztus 7., vasárnap

Kétágú-hegy Kör tájékozódási túra

Az egyszerű csillagtúra teljesítése után azonnal neveztünk a tájékozódási túrára is, ami viszont már korántsem volt egyszerű. Ilyenen még sosem voltunk, ezért gondoltuk, hogy kipróbáljuk magunkat egy ilyenen is. Egy ilyen túrán az a feladat, hogy turistatérkép segítségével megtaláljunk a 10 ellenőrzőpontból minél többet. Persze nem minden van úgy a térképeken, ahogy a valóságban, így az is a feladat része, hogy az esetleges hibákat kiszűrjük. A 10 ellenőrzőpontból minimum 5-öt kellett megtalálni és 15:00-ig jelentkezni a célba, csak ebben az esetben jár az oklevél és a kitűző. A pontokat tetszőleges sorrendben lehetett felkeresni, kis papírbója jelölte őket. Ezeknél a pontoknál egy betűt kellett feljegyezni az igazolókartonra, amit a rajtnál kaptunk. Az itiner arról tájékoztatott bennünket, hogy a túrán szinte elengedhetetlen eszköz a tájoló, valamint szükség lehet még vonalzóra, továbbá a pontok meghatározásában szerepelnek szögértékek is. 9 óra 14 perckor el is indultunk. Hát mivel nem volt tájolónk így tényleg nem volt egyszerű a túra, de sikerült 5 pontot begyűjteni, így sikeresen átmentünk a vizsgán. Sima szögmérővel, valamint vonalzóval és puszta helyismerettel, térképismerettel próbáltunk ügyeskedni. Volt nálunk GPS is, de már az elején ki is kapcsoltuk, mert ehhez a túrához aztán semmi hasznát nem vettük. Ha valaki ilyesmi túrára szeretne elmenni, de nem nagyon fel felkészülve ilyen dolgokból, hát annak fel kell kötnie a gatyát. Leírom 3 érintendő ellenőrzőpont leírását, hogy kb. tudja, hogy milyen nehézséggel kell szembenéznie annak, aki bevállal egy hasonló tájékozódási túrát:

"2. ellenőrzőpont: A rajttól északkeleti irányban, közvetlenül a hegy alatt egy út fut északnyugat-délkeleti irányban. Ennek az útnak (a térképen is jelzett) mélyúti szakaszának (mely kb. 350 tengerszint feletti magasságban van) alsó végében egy fa fekszik keresztben az úton, mellette egy bükkfán GK 2001.X.7. felirat látható. A kidőlt fa gyökerétől 52 fokra levő legközelebbi fatuskó a pont."

Megjegyzés: Ennél a pontnál érvényesült a fentebb említett hibakiszűrés, mivel az úton keresztbe dőlt fának már csak a két vége volt meg, mivel menet közben az erdészet levágta és elszállította miután a leírás elkészült. Továbbá itt egymás mellett 3 pont volt elhelyezve és 3 közül kettő csak álpont volt és ezért is kellett pontosan bemérni az 52 fokot.

"6. ellenőrzőpont: A Lencse-hegy tetején a hegyen áthaladó út mentén található tisztás (kilátópont) északnyugati szélén álló tölgypár (egyik száraz, a másik él)."

"9. ellenőrzőpont: A Babos-hegy csúcsától 191 fokra, a Tábla-hegy csúcsától 88 fokra a Sáros-völgy ketté ágazik. Ezen völgyelágazó délnyugati oldalán (ahol egy fa hajlik át az ösvény felett) található igen érdekes, odvas-göcsörtös fa a pont."

Szóval amint látjátok nem olyan egyszerű a pontok megtalálása, főleg, hogy a 10 pont közül kb. 8 jelzés nélküli, erdészeti meg ilyen-olyan utakon volt elrejtve.
13:18-kor jelentkeztünk a célba 5 sikeresen begyűjtött ponttal, valamint ezenfelül volt 2 pont amit nem találtunk meg sehogy sem, pedig biztosan közel jártunk hozzájuk.

Ezen a túrán fotókat nem csináltunk, csak az oklevél az, ami itt megtekinthető.


Kétágú-hegy Kör csillagtúra

Egy kis kihagyás után augusztus 7-én a Hegyiember és Baráti köre által szervezett csillag- és tájékozódási túrán. Mivel a Kétágú-hegy pont itt van velünk szemben (ahogy kinézek az ablakomból, azt látom), így kétség nem fért hozzá, hogy ott mindenféleképpen ott leszünk ezeken a túrákon.
Első célpont a nap folyamán a csillagtúra sikeres teljesítéséhez a Kétágú-hegyen, a Fehér-szirt feletti 424 m-es magassági pont volt, amit tőlünk kb. egy kellemes fél órás sétával el is értünk 9:14 perckor. Itt egyből beneveztünk a tájékozódási túrára és a csillagtúra nevezési díját is befizettük, ami 500-500=1000 Ft. volt összesen. Természetesen mindkét alkalomért külön-külön járt kitűző és oklevél is.

A 424 m-es magassági pont, avagy a csillagtúra sikeres teljesítéséért ezt az oklevelet érdemeltük ki:


2011. május 28., szombat

Kinizsi 40

A Nyerges 40 után a Kinizsi Százas 40 km-es résztávja jött szóba. Ez Budapestről indult, Békásmegyerről és Dorogon a Molnár Sörözőben ért véget. A táv összesen 37,6 km. volt 1170 méter szintemelkedéssel és 10 óra volt rá adva. A nevezési díj 500 Ft. volt. A rajtnál nagy volt a sorbanállás, de egész jól haladtunk a nevezésig. Végül is már 7:21-kor el tudtunk indulni (persze a lapra a startpontnál csak 7:30-at írtak, mert akkor volt a hivatalos rajt). 15:17-re érkeztünk meg Dorogra a célba. Különös élmény volt ezen a túrán, hogy a Pilis-tetőn a nedves idő miatt egy felhőben túráztunk, valamint a hegyről lenézve alattunk is felhők voltak, nem lehetett látni, hogy valójában milyen magason is vagyunk.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2011. április 23., szombat

Nyerges 40

A tavalyi pozitív élmények után semmi pénzért nem hagytuk volna ki a 2011-es Nyerges túrát és ahogy még akkor megfogadtuk, idén már 40-es táv, ami pontosan 41,6 km-el, 1079 méter szintemelkedéssel és 10 óra szintidővel bírt. Ez a túra ismét nagyon magával ragadott, úgyhogy írtam is akkor egy cikket róla ami a Magyar Turista 2011. júniusi számának ingyenes mellékletében jelent meg:

"Április 23-án a Tó büfétől 2 távon lehetett indulni, az egyik 20, a másik 40 kilométeres volt. Összesen 1185-en vágtak neki a két túratáv valamelyikének, a 20-ason 907 fő, a 40-esen 278 fő vett részt.
Mi már tavaly teljesítettük a 20 kilométert, ezért az idén a 40-esen indultunk. A nevezési díj 200, illetve 400 forint volt, ami tényleg nagyon olcsó, más túrák sokkal drágábbak és nagyon sok mindent kaptunk útközben. Az első indulók között, 7 órakor indultunk el Nyergesről és délután fél 4 körül értünk be a célba ugyanúgy Nyergesre összesen 41,6 km.-errel és 1079 szintkülönbséggel a lábunkban. Reggel még elég hűvös volt, de aztán már kitűnő (néha túl) meleg idő lett. A túra első része egyértelműen kiszalagozták, az elágazásoknál nyilakat is találtunk, no meg az itiner is nagyon pontosan leírta az útvonalat és kinyomtatott térkép is tartozott hozzá. Az első ellenőrzőpontnál, Lábatlanban cukorkát kaptunk a pecsét mellé. Kereszteztük a Közép-Dunántúli piros jelzést és hamarosan elértük a második ellenőrzőpontot, a Hajós völgyet, ahol ásványvízzel és almával vártak bennünket a szervezők.
Ezután már kicsit komolyabb, kaptatósabb, erdős részt kellet leküzdeni a következő ellenőrzőpontig, a túra talán legnehezebb szakaszát - itt ugyanis 5,6 kilométeren 293 méter szintkülönbség várt ránk. Túljutva ezen az etapon és csatlakozva az Országos Kék jelzéshez, megérkeztünk a harmadik ellenőrzőponthoz, a Fica forráshoz. A Gerecse-üdülő egy nagyon szép épület és egyben egy Kék-túrás pecsételő pont is. A környéken rengeteg medvehagyma található, szedték is sokan - a levegőben is lehetett érezni az enyhe fokhagymaillatot.
Ezután következett a túra leghosszabb szakasza 12,1 kilométer az Országos Kéken. Először Pusztamarótra érkeztünk, ami nagyon szép, kellemes, barátságos helynek tűnik, sátorozásra is kiváló. Pusztamarótot elhagyva a Domoszlói-völgy alatt a Vaskapunál egy hatalmas árkot kellett megkerülni, ami szintén gyönyörű látvány volt. Továbbhaladva a kéken lassan elértük Péliföldszentkeresztet, ami szintén magával ragadó hely - csodaszép. Itt, a negyedik ellenőrzőállomáson ásványvizet meg zsíros kenyeret kaptunk... sajnos már hagyma nélkül, mert az időközben elfogyott.
Innen a 20-as távval azonos útvonalon haladtunk még mindig a kék jelzésen. Péliföldszentkereszt határában elértük a Szent-kutat, amit tavaly még csak építettek, de idén már egy csodaszép kegyhely lett belőle. A forrás vize tiszta, jéghideg, így fel is töltöttük az üvegeinket. Ezután meg sem álltunk az ötödik állomásig, az Öreg-kőig, ahonnan a kék barlangjelzésen kellett tovább folytatnunk az utunkat. Itt a pihenőnél tettünk egy kis kitérőt, felmásztunk a Jankovich-barlanghoz ugyanúgy, mint tavaly és fel kell hívjam rá a figyelmet, hogy nagyon megéri. Csodaszép, viszonylag nagy barlang és feljebbről remek kilátás nyílik, úgyhogy ha valaki egyszer erre jár, semmiképp ne hagyja ki.
Innen aztán hamarosan beértünk Bajótra, hogy a zöld jelzésen továbbhaladva eljussunk az utolsó ellenőrzőpont és a célhoz. A Bajót határában lévő pincék mellett felfelé még meg kellett mászni egy dombot, ennek a tetején volt az utolsó ellenőrzőpont.Eztán következett a Német-völgy, ami már Nyergesújfalu határán fekvő pincék sora. A csodaszép pincéktől murvás út vezetett lefelé, majd a főútvonal keresztezésével hamarosan megérkeztünk a célba, a nyergesi tavakhoz, a Tó büfébe, ahol oklevelet, kitűzőt, és egy pár virslit kaptunk. Fakultatívan elfogyasztottunk még egy jól megérdemelt korsó sört is.
Összességében ez egy nagyon jó ár-érték arányú túra, ami csodálatos helyeken kalauzolja végig a turistákat. Nemhiába vált már tavaly, a 20-as után a kedvenc túrámmá. Ez az érzés idén csak erősödött, jövőre újra részt veszünk rajta. Feltétlenül és mindenkinek ajánlom!
Köszönjük a Nyergesújfalui Négy Égtáj Túra- és Szabadidősport Egyesületnek a kitűnő és precíz szervezést. Reméljük, hogy nagy jövő előtt áll még ez a Nyerges 40/20 túra. 2012. április 28-án ismét találkozunk!"


A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2011. március 26., szombat

Téry Ödön Emléktúra 25

Március 26-án, kerek egy hónappal az előző teljesítménytúra után elindultunk a Téry Ödön 25-ös teljesítménytúrán Piliscsabáról Dömösre. A táv pontosan 26,5 km. volt 820 méter szintemelkedéssel és 6 óra volt megadva a teljesítésre. A nevezési díj 500 Ft. volt. Ezen a túrán is nagyon kellemes időt fogtunk ki. Piliscsaba-Klotildligetről indulva áthaladtunk Pilisszántón, majd onnan át Pilisszentkeresztre. Innen a piros jelzést követve mentünk fel Dobogókőre, ahol a Turista múzeumnál volt az ellenőrzőpont. A múzeumban körülnéztünk, nagyon érdekes dolgok vannak kiállítva Magyarország és Dobogókő turista-történelméből. Aki valamikor arra jár, az feltétlenül látogassa majd meg a múzeumot, a belépés ingyenes mindenki számára! Ebben a túrában nagyon tetszett, hogy az Ilona pihenőt elhagyva szabadon választott volt az út Dömösig: a Téry út (piros jelzés), a Lukács árok (sárga jelzés) vagy a Rám-szakadék (zöld jelzés). Mi a Rám-szakadékot választottuk, ami nagyon csodás volt, bár a sok felfelé jövő kiránduló miatt elég lassan lehetett haladni. A Téry úton valószínűleg sokkal hamarabb leértünk volna a célba, de így is simán sikerült teljesíteni a túrát.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2011. február 26., szombat

Zöld 20 - Fekete István emléktúra

A Kitörés után 2 héttel nagyon kitavasziasodott az idő, ezért úgy döntöttünk, hogy elindulunk a Zöld 20 - Fekete István emléktúrán. A pontos táv 19 km volt 649 méter szintemelkedéssel, 600 Ft. nevezési díjjal és 5 és fél óra volt a szintidő. Reggel tömegközlekedéssel jutottunk fel Budapestre a Normafához, ahol a rajt volt. 7:30-kor indultunk el egy kellemes laza tempóban. Nagyon szép idő volt. Most jártunk először az Árpád-kilátónál, ahol begyűjtöttük az ottani geoládát is. A Virágos-nyereg környékén is jó volt szétnézni napközben, így a Kitörés után, majd a Csúcs-hegynél megszereztük 100. geoláda megtalálásunkat, amely a hozzá méltó "A Csúcs csúcsa (GCTOP)" nevet viselte. Ezután körbenéztünk a Szarkavárnál, ahol ezáltal a csillagtúrát is teljesítettük, valamint az ottani geoládát is becserkésztük. A cél Solymáron volt a Kocsma galéria neveztű helyen, ahova 12:20-kor értünk be pontosan, tehát nem sok kellett (40 perc csak), hogy kicsússzunk a szintidőből. A sok ládakeresgélés miatt eléggé elidőztünk itt-ott, de a lényeg, hogy még időn belül, sikeresen célba értünk. :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


Vár a Szarkavár!

A Vár a Szarkavár! túra egy csillagtúra volt, ami annyit jelent, hogy egy tetszőleges kezdőpontról kell a célállomást (jelen esetben a Solymáron a Szarkavárat) megközelíteni. Mivel elindultunk a Zöld 20 - Fekete István teljesítménytúrán, ami pont a Szarkavár mellett halad el, így úgy gondoltuk, hogy a túra keretei közt fogjuk meglátogatni a várat. Így is történt. Február 26-án 10:30 és 14:30 között kellett a Szarkavárat meglátogatni, ahol a nevezési díj ellenében (400 Ft. - előnevezőknek 300 Ft.) ki lehetett váltani a vár sikeres felkereséséért járó oklevelet és kitűzőt, valamint a hozzájuk tartozó jutalom csokoládét. Továbbá kaptunk a Szarkavárról egy rövid történeti leírást is:

"Lazarus 1528-ban Magyarországról készítettetek térképet "Salmar" felirattal a látképét is feltünteti a várnak. Ezen a vár többemeletes, magas lőrésekkel ellátott kaputornya a félköríves bejárattal, sisaktetővel látható. Ehhez egy küldő bástyafal csatlakozik, amelyhez szorosan simul egy nyeregtetős, lőréses nagy épület, valószínű, a palota. Mikovinyi Sámuel 1736-1737 között készített térképén is szerepelnek Solymár várának romjai.
A várat Valkó Arisztid tárta fel 1929-1940 között.
Solymár puszta már 1266-ban szerepel okleveleinkben, ekkor az itt birtokos Baár-Kalán nemből származó II. Nána comes a margitszigeti apácáknak adományota. A faluról először 1288-ban történik említés. IV. László király, méltányolva Czempsi Rudolf mester érdemeit, aki Feketehalom vár ostromán tüntette ki magát, majd a királynak Ottokár és a fellázadt kunok elleni hadjáratban többször is megsebesült, "Saalmar" falut neki adományozta. Ezután ismét margitszigeti apácák szerezték meg, akik 1337-ben Drugeth Vilmosnak zálogosították el. A várat egyes feltevések szerint Drugeth Vilmos, mások szerint pedig a Solymárt 1355-ben megszerző Laczkfy István nádor építette. Ez utóbbi itteni várnagyát Zsigmond királynak 1390. április 14-én Budán kiadott oklevelében említik Chanouchi Benedek nevében, majd a vár 1401-ben "Castrum Salmar" alakban szerepel. Borbála királyné 1435-ben Csetneki László félhévízi konventi kormányzót, Thuróczi Balázs csepeli és Gáti Tárnoki Demeter csalomjai ispánoknak bízta meg az olasz Sano által elfoglalt solymári vár visszafoglalásával.
Ónodi Czudar Jakab fiai Jakab és Simon birtoka volt 1444-ben, akik ekkor 600 forintért Rozgonyi Simon egri püspöknek és kancellárnak, Rozgonyi György országbírónak, illetve Rozgonyi István fia Sebestyén pozsonyi főispánnak zálogosították el. Solymár 1455-ben Garai László, majd 1468-ban Garai Jób és Újlaki Miklós birtoka volt. Az országnagyok 1490-ben kelt végzése szerint a vár Korvin János kezén maradt, aki később Ráskai Balázs főkamarásmesternek adta át. Ettől II. Ulászló király 1496-ban csere útján szerezte meg Végles Zólyom megyei váráért. Ezután Thuróczi Elek király várnak nyilvánította. I. Ferdinánd 1528-ban a hűtlenségbe esett Héderváry Ferenc birtokait, köztük Solymár várát és tartozékait is elvette, és Bakics Pálnak, feleségének Theodórának és lányának Margitnak, valamit testvéreinek adományozta, azonban János király 1531-ben Buda városának adta. Buda várának a török által történt elfoglalása után Solymár vára is elpusztult, a falu lakatlanná vált. A vár 1580 után már többé nem szerepel. A XVIII. században az új telepesek a vár köveinek nagy részét széthordták és házaik falába építették."


A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2011. február 13., vasárnap

Kitörés 35 Emléktúra

Február 12-én éjszaka úgy döntöttük részt veszünk mi is a Kitörésben, hogy megemlékezzünk az áldozatokról. Az éjszaka és a (bár enyhe) téli viszonyok, valamint az eddigi teljesítések alapján úgy gondoltuk, hogy a 60-as táv az még nagyon sok lenne, ezért maradtunk a 35-ösnél, amely 35,2 km.-es távval és 1087 méter szintemelkedéssel bírt. A teljesítésre 10 óra volt adva, a nevezési díj pedig 1200 Ft. volt. 22:00 és 0:00 között lehetett indulni a Virágos nyeregből. Kesztölcről busszal felbuszoztunk Budapestig, majd helyijárat és egy kis sétával a Virágos nyeregig megközelítettük a rajtot. Mivel először vettünk részt a Kitörésen még nem tudtuk milyen élmények várnak ránk és két német egyenruhába öltözött katonával találkoztunk. Még csomó időnk volt indulásig, addig beültünk a nagyon hangulatos Boróka Büfébe. Később már érkeztek olyanok akik futottak és a 60-as távot csinálták. Mivel nagyon korán érkeztünk így elsőként indultunk neki a 35-ös távnak, pontban 22:00 órakor. Sajnos pontosan már nem tudom, hogy Szomorra, a célba mikor értünk be, de sikerült a 35-öst szintidőn belül teljesíteni. Nagyon tetszett a a túra és megfogadtuk, hogy rágyúrunk és 2012-ben már a 60-ason indulunk.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2011. január 16., vasárnap

Téli Gyermekvasút 20

A Piliscsabai negyvenesek XL túra után egy kis pihenőidőre volt szükségem, amíg újra helyrejön a lábam meg újra megjön a kedvem a túrákhoz, ezért egészen január közepéig nem mentünk teljesítménytúrákra, csak egyszer-kétszer a közeli hegyekbe picit kirándulgatni. 2011-ben beléptünk a Dorogi Gyógyszergyártók Természetjáró Egyesületébe és velük közösen vettünk részt a január 16-án megrendezett Téli Gyermekvasút teljesítménytúrán. Baráti kis visszatérő túra volt, bár a végén éreztem, hogy sokat kihagytam, pedig abszolút nem volt egy nehéz túra. Összesen 19,2 km. volt 580 méter szintemelkedéssel és 7 óra volt megadva a teljesítésre. A nevezési díjat nekünk az egyesület fizette, amúgy 1000 Ft. volt. Nem volt egy havas túra, bár a napfénytől védett völgyekben itt-ott előfordult még egy kis hó. A rajt Széchenyi hegyről indult és ott is ért véget. Egy pár geoládát is sikerült levadásznunk a túra során. Összességében egy szimpla kellemes kis bemelegítő túra volt a 2011-es évre.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.