Ez volt életem első teljesítménytúrája, itt kezdődött az egész. Miután Karesszal már régebb óta jártunk kirándulgatni, megismertük a geocachinget és szorgalmasan elkezdtük gyűjteni a geoládákat, a geocaching által ráakadtunk erre a teljesítménytúrára. Úgy döntöttünk elmegyünk rá, a Vértesben még úgysem jártunk. A túra 38,1 km-el és 737 méter szintemelkedéssel járt, szintidő nem volt megadva, a nevezési díj 2000 Ft./fő volt. Erről a túráról anno írtam egy élménybeszámolót is, ami a Magyar Turista nevű havilap Magyar túrázó nevű ingyenes mellékletében meg is jelent:
Mindenekelőtt szeretném megköszönni a rendezőknek, hogy létrehozták ezt a remek teljesítménytúrát. Egy társammal már régóta gyűjtjük a geoládákat és nagyon szeretjük ezt a játékot. Viszont ilyen jellegű rendezett túrán még sosem vettünk részt. Amint megláttuk az interneten, hogy lesz egy ilyen rendezvény, egyből tudtuk, hogy mi ott leszünk.
A túra előtt pár nappal már készültünk, pakoltunk, hogy szombat reggelre minden időben meglegyen. Reggel 5 órakor indultunk el a Komárom-Esztergom megyei Kesztölcről és hála a pontos buszmenetrendnek elértük a csatlakozást a Zámolyi elágazásnál. Így 7 óra után már Gánton voltunk. Életünk első teljesítménytúráján a 38 kilométeres távra neveztünk, ami nagy kihívásnak ígérkezett, hiszen ekkora távot még sosem gyalogoltunk le.
A Vértes vendéglőben történő regisztráció után 7:20-kor elindultunk - persze nem jó felé, a másik irányban indultunk el a kék jelzésen. Két-három kilométer megtétele után rájöttünk a tévedésre és visszafordultunk. Újra megnézve az útvonalleírást, nem tudom mit értettünk félre, talán túlságosan kapkodtunk az elején. Ezután - már a helyes úton - célba vettük az első ellenőrző pontot. Előtte kitértünk egy geoládához, a Rédl-emlékműhöz. Jó kis megpróbáltatás volt ide felkapaszkodni, de sikerült.
Az első ellenőrzőpontnál, a Géza-pihenőnél csodálatos kilátásban volt részünk és megkaptuk a pecsétünket. Irányba vettük a második ellenőrzőpontot, Mindszentpusztát, ahol epres csokival jutalmaztak meg minket. Ettől megjött az étvágy és nem sokkal a pont után a fairtásoknál leálltunk kicsit enni. Erőre kapva a harmadik ellenőrzőpontig, Kőhányáspusztáig szinte meg sem álltunk. Útközben elfutott mellettünk egy csapat őz is. A pontnál forralt bort és teát kínáltak a szervezők, mi a teát választottuk, nagyon finom volt.
13:20-kor érkeztünk a negyedik pontra, Vérteskozmára, ami nem nagy hely, de meseszép. Gyönyörű, ápolt házak, kertek húzódtak végig az út mentén. Az ellenőrzőpontnál narancsot kaptunk a szervezőktől és működő nyilvános csap is volt. Innen nem volt messze a következő, ötödik ellenőrzőpont, a Meszes-völgy, ahol fényképet is készítettek rólunk. Itt nem időztünk, egyből nekiindultunk a hatodik pontnak, ami a csákvári műútnál volt. Itt beértük a mozgó, teljesítménytúrázó-geoládát is.
Egy szusszanás után célba vettük az utolsó ellenőrzőpontot, a Gém-hegyet. Itt már rendesen éreztük a lábainkban a kilométereket, de 10-15 perc pihenés után felálltunk, hogy elinduljuk a cél, a Vértes vendéglő felé. A Gém-hegyről lefelé elég meredeken lejtő út vezetett Gántra. Oda kellett már figyelni, hogy elgémberedett lábainkkal orra ne bukjunk, de baj nélkül leértünk. Kiértünk Gántra, az aszfaltútra és mintegy 300 méter megtétele után, 16:58-kor beértünk a célba.
A szervezők nagyon finom vadragulevessel és lekváros fánkkal vártak, amihez teát vagy forralt bort lehetett inni. Míg megérkezett értünk az autó elfogyasztottunk egy korsó sört is. Szívesen elücsörögtem volna még ott pár órát, mert hangulatos élőzenei est volt készülőben, de hát menni kellett.
Az időjárás az egész túra alatt tökéletes volt, már most nagyon várjuk a III. Geocaching teljesítménytúrát - a pozitív élmények birtokában már most biztos, hogy részt fogunk venni rajta.
Kormos István
Azért az íráshoz még annyit hozzáfűznék, hogy véleményem szerint ez a túra kezdésnek még elég sok volt, mert nagyon elfáradtunk a végére. De kellően helyt álltunk és ez a lényeg. :)
A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.
Mindenekelőtt szeretném megköszönni a rendezőknek, hogy létrehozták ezt a remek teljesítménytúrát. Egy társammal már régóta gyűjtjük a geoládákat és nagyon szeretjük ezt a játékot. Viszont ilyen jellegű rendezett túrán még sosem vettünk részt. Amint megláttuk az interneten, hogy lesz egy ilyen rendezvény, egyből tudtuk, hogy mi ott leszünk.
A túra előtt pár nappal már készültünk, pakoltunk, hogy szombat reggelre minden időben meglegyen. Reggel 5 órakor indultunk el a Komárom-Esztergom megyei Kesztölcről és hála a pontos buszmenetrendnek elértük a csatlakozást a Zámolyi elágazásnál. Így 7 óra után már Gánton voltunk. Életünk első teljesítménytúráján a 38 kilométeres távra neveztünk, ami nagy kihívásnak ígérkezett, hiszen ekkora távot még sosem gyalogoltunk le.
A Vértes vendéglőben történő regisztráció után 7:20-kor elindultunk - persze nem jó felé, a másik irányban indultunk el a kék jelzésen. Két-három kilométer megtétele után rájöttünk a tévedésre és visszafordultunk. Újra megnézve az útvonalleírást, nem tudom mit értettünk félre, talán túlságosan kapkodtunk az elején. Ezután - már a helyes úton - célba vettük az első ellenőrző pontot. Előtte kitértünk egy geoládához, a Rédl-emlékműhöz. Jó kis megpróbáltatás volt ide felkapaszkodni, de sikerült.
Az első ellenőrzőpontnál, a Géza-pihenőnél csodálatos kilátásban volt részünk és megkaptuk a pecsétünket. Irányba vettük a második ellenőrzőpontot, Mindszentpusztát, ahol epres csokival jutalmaztak meg minket. Ettől megjött az étvágy és nem sokkal a pont után a fairtásoknál leálltunk kicsit enni. Erőre kapva a harmadik ellenőrzőpontig, Kőhányáspusztáig szinte meg sem álltunk. Útközben elfutott mellettünk egy csapat őz is. A pontnál forralt bort és teát kínáltak a szervezők, mi a teát választottuk, nagyon finom volt.
13:20-kor érkeztünk a negyedik pontra, Vérteskozmára, ami nem nagy hely, de meseszép. Gyönyörű, ápolt házak, kertek húzódtak végig az út mentén. Az ellenőrzőpontnál narancsot kaptunk a szervezőktől és működő nyilvános csap is volt. Innen nem volt messze a következő, ötödik ellenőrzőpont, a Meszes-völgy, ahol fényképet is készítettek rólunk. Itt nem időztünk, egyből nekiindultunk a hatodik pontnak, ami a csákvári műútnál volt. Itt beértük a mozgó, teljesítménytúrázó-geoládát is.
Egy szusszanás után célba vettük az utolsó ellenőrzőpontot, a Gém-hegyet. Itt már rendesen éreztük a lábainkban a kilométereket, de 10-15 perc pihenés után felálltunk, hogy elinduljuk a cél, a Vértes vendéglő felé. A Gém-hegyről lefelé elég meredeken lejtő út vezetett Gántra. Oda kellett már figyelni, hogy elgémberedett lábainkkal orra ne bukjunk, de baj nélkül leértünk. Kiértünk Gántra, az aszfaltútra és mintegy 300 méter megtétele után, 16:58-kor beértünk a célba.
A szervezők nagyon finom vadragulevessel és lekváros fánkkal vártak, amihez teát vagy forralt bort lehetett inni. Míg megérkezett értünk az autó elfogyasztottunk egy korsó sört is. Szívesen elücsörögtem volna még ott pár órát, mert hangulatos élőzenei est volt készülőben, de hát menni kellett.
Az időjárás az egész túra alatt tökéletes volt, már most nagyon várjuk a III. Geocaching teljesítménytúrát - a pozitív élmények birtokában már most biztos, hogy részt fogunk venni rajta.
Kormos István
Azért az íráshoz még annyit hozzáfűznék, hogy véleményem szerint ez a túra kezdésnek még elég sok volt, mert nagyon elfáradtunk a végére. De kellően helyt álltunk és ez a lényeg. :)
A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.
