2010. szeptember 18., szombat

Piliscsabai negyvenesek XL

Ez volt a negyedik teljesítménytúránk Karesszal, valamint ez volt az a túra, ami mély nyomokat hagyott bennem. Kiokoskodtuk, hogy a múltkori sikeres éjszakai túra után bevállaljuk a Piliscsabai negyvenesek XL távját, amely 43,5 km.-el és 1370 méter szintemelkedéssel járt. A nevezési díj 700 Ft. volt, a reggel 7-kor indulóknak pedig 13 óra volt a szintidő, legkésőbb este 8-ra célba kellett érni. Hát még jó... :) Mivel eléggé esős idő volt, reggel még előkotortam egy régebbi bakancsomat (mivel túrabakanccsal még nem rendelkeztem) és betettem a hátzsákomba egy váltócipőt is biztos,ami biztos, pedig sose szoktam. Reggel indultunk Piliscsabára, akkor még nem esett. Kereken 7:00-kor el is tudtunk indulni, hát nekivágtunk. Piliscsév felé már kezdett esni az eső, de nem olyan veszélyesen. Bíztunk benne, hogy nem lesz gond, de hát aztán lett. Elhagytuk Piliscsévet és a kék jelzésen indultunk fel Klastrompusztára, amikor is már rendesen esett és a kék jelzés útja már rendes kis kanálissá alakult, ahol boka felettig érő víz ömlött lefelé. Hát úgy döntöttük, hogy itt esélytelen feljutni, úgyhogy megpróbáltunk a szántóföld mellett feljutni Klastrompusztára úgy, hogy nagyjából kb. tartjuk a kék jelzéssel az irányt. Telefonomon volt GPS és azon néztük hogy merre mehetünk. Viszont egyre jobban esett és a telefon seperc alatt beázott és felmondta a szolgálatot, mi meg természetesen jól elkeveredtünk az kijelölt úttól messze és egy dagonyás kiserdőben a bokrok között próbáltuk valahogy megkeresni a helyes utat. Már itt kicsit éreztem, hogy a bakancs kezd beázni, de még nagyon hosszú út áll előttünk. Hát több mint 1 órát bolyongtunk, mire megtaláltuk a helyes utat és feljutottunk Klastromba, ahol megkaptuk a pecsétet és zoknit cseréltünk. Innen fel kellett menni a Legény barlanghoz, ami simán sikerült, majd indultunk a Csévi nyeregbe. Útközben már éreztem, hogy valami nem stimmel mert megint érzek egy kis nedvességet és vízhólyagokat, mire hirtelen a bakancsom alja levált és beleragadt a sárba. Még jó hogy vittem azt a váltócipőt, pedig mint már írtam sosem szoktam. Hát átvettem, majd folytattuk az utunkat. Egyre jobban erősödtek a fájdalmak, a vízhólyagok és a fájós térdem is elkezdett rakoncátlankodni, szinte már csillagokat láttam néha. Mikor beértünk Pilisvörösvárra erősen gondolkoztam, hogy ezt a túrát én most fel fogom adni és valahogy hazabuszozok vagy valami, de aztán nem így lett. Az ellenőrzőpontnál sterilen lekezeltem a vízhólyagokat a pontőrök segítségével, akiknek örök köszönet. Úgy döntöttem megpróbálom folytatni ha más nem, Solymárnál kiszállok, az már nincs messze. A térdem egyre jobban zakatolt, kattogott, a hegek is fájtak. A túra végén haladó seprű srác is beért minket, de rendes volt, biztatott, hogy tartsak ki. Végül is éppenhogy sikerült szintidőn belül teljesíteni a túrát, 19:45-kor érkeztem be a célba, Karesz kicsit hamarabb, mert kissé lemaradtam tőle. Nyakig sárosan, hulla fáradtan nem éreztem a lábaimat, alig vártam már, hogy hazaérjek. Így visszagondolva szörnyű volt, de sikerült teljesíteni ez a lényeg. Azóta ezen a túrán még nem indultam újra a rossz emlékek miatt, de talán egyszer az kellene, hogy jó időben nekivágjak és talán eloszlanának ezek a rossz emlékek.

Mivel a telefonom felmondta a szolgálatot már az elején, ezért fényképek nem készültek a túrán, csak az oklevelet tudom közzétenni. Talán jobb is, így talán hamarabb felejtődnek a kegyetlen emlékek.


2010. május 1., szombat

Sárga 30 éjszakai

Mivel az előző nyergesi teljesítménytúránk egész jól sikerült, harmadikként egy picit emelni szerettünk volna a távon, ezért kinéztük a Sárga teljesítménytúrák egyik résztávját. Csábító volt, hogy a 30-as táv éjszakai, mivel éjjel még sosem voltunk, hát 3-an beneveztünk. A táv pontosan 31,2 km. volt 805 méter szintemelkedéssel és 8 óra volt adva a teljesítésre. A nevezési díj 500 Ft. volt. Pontban 23:00-kor rajtoltunk el Esztergomból. A túra nagyon-nagyon jó volt és érdekes. Igaz a túrán készült képek nem mondhatni hogy jól sikerültek az éjszaka miatt, de azért feltöltöttem őket. Eléggé oda kellett figyelni a terepre, kimerítő volt az éjszakai menetelés az erdőben, de egyben felejthetetlen élmény. Sajnos a következő évben nem tudtunk részt venni rajta a hatalmas eső miatt, de valamikor (lehet,hogy idén) mindenképp vissza fogunk térni ehhez a túrához, valamelyik hosszabb távjához. Végül reggel 5:38 perckor értünk célba, ahol (ha jól emlékszem) zsíros kenyérrel vártak minket a szervezők.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2010. április 24., szombat

Nyerges 20

Mivel az első túránkat után úgy éreztük, hogy a cirka 40 km. még sok volt, így másodikként beneveztünk a közelben megrendezésre kerülő Nyerges 20 teljesítménytúrára. A túra összesen 20,1 km. volt 477 méter szintemelkedéssel. A szintidőre 7 óra volt adva és a nevezési díj is nagyon baráti ár, 200 Ft. volt. A reggeli órákban utaztunk el Nyergesújfalura a horgásztavakhoz, ahol a Tó Büfénél történt a nevezés. Már a hivatalos indulás előtt, 6:57 perckor indultunk el a túrán és 12:01-kor értünk célba, ahol egy pár virslit kaptunk ebéd gyanánt. Rettentő szép helyeken megy végig ez a túra, különösen magával ragadott a Mogyorósi kőszikla, valamint a hatalmas Jankovich barlang. Már ekkor az kedvencemmé vált ez a túra és meg is fogadtuk, hogy 2011-ben már a 40-es távon fogunk indulni.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2010. március 20., szombat

II. Geocaching teljesítménytúra

Ez volt életem első teljesítménytúrája, itt kezdődött az egész. Miután Karesszal már régebb óta jártunk kirándulgatni, megismertük a geocachinget és szorgalmasan elkezdtük gyűjteni a geoládákat, a geocaching által ráakadtunk erre a teljesítménytúrára. Úgy döntöttünk elmegyünk rá, a Vértesben még úgysem jártunk. A túra 38,1 km-el és 737 méter szintemelkedéssel járt, szintidő nem volt megadva, a nevezési díj 2000 Ft./fő volt. Erről a túráról anno írtam egy élménybeszámolót is, ami a Magyar Turista nevű havilap Magyar túrázó nevű ingyenes mellékletében meg is jelent:

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a rendezőknek, hogy létrehozták ezt a remek teljesítménytúrát. Egy társammal már régóta gyűjtjük a geoládákat és nagyon szeretjük ezt a játékot. Viszont ilyen jellegű rendezett túrán még sosem vettünk részt. Amint megláttuk az interneten, hogy lesz egy ilyen rendezvény, egyből tudtuk, hogy mi ott leszünk.
A túra előtt pár nappal már készültünk, pakoltunk, hogy szombat reggelre minden időben meglegyen. Reggel 5 órakor indultunk el a Komárom-Esztergom megyei Kesztölcről és hála a pontos buszmenetrendnek elértük a csatlakozást a Zámolyi elágazásnál. Így 7 óra után már Gánton voltunk. Életünk első teljesítménytúráján a 38 kilométeres távra neveztünk, ami nagy kihívásnak ígérkezett, hiszen ekkora távot még sosem gyalogoltunk le.
A Vértes vendéglőben történő regisztráció után 7:20-kor elindultunk - persze nem jó felé, a másik irányban indultunk el a kék jelzésen. Két-három kilométer megtétele után rájöttünk a tévedésre és visszafordultunk. Újra megnézve az útvonalleírást, nem tudom mit értettünk félre, talán túlságosan kapkodtunk az elején. Ezután - már a helyes úton - célba vettük az első ellenőrző pontot. Előtte kitértünk egy geoládához, a Rédl-emlékműhöz. Jó kis megpróbáltatás volt ide felkapaszkodni, de sikerült.
Az első ellenőrzőpontnál, a Géza-pihenőnél csodálatos kilátásban volt részünk és megkaptuk a pecsétünket. Irányba vettük a második ellenőrzőpontot, Mindszentpusztát, ahol epres csokival jutalmaztak meg minket. Ettől megjött az étvágy és nem sokkal a pont után a fairtásoknál leálltunk kicsit enni. Erőre kapva a harmadik ellenőrzőpontig, Kőhányáspusztáig szinte meg sem álltunk. Útközben elfutott mellettünk egy csapat őz is. A pontnál forralt bort és teát kínáltak a szervezők, mi a teát választottuk, nagyon finom volt.
13:20-kor érkeztünk a negyedik pontra, Vérteskozmára, ami nem nagy hely, de meseszép. Gyönyörű, ápolt házak, kertek húzódtak végig az út mentén. Az ellenőrzőpontnál narancsot kaptunk a szervezőktől és működő nyilvános csap is volt. Innen nem volt messze a következő, ötödik ellenőrzőpont, a Meszes-völgy, ahol fényképet is készítettek rólunk. Itt nem időztünk, egyből nekiindultunk a hatodik pontnak, ami a csákvári műútnál volt. Itt beértük a mozgó, teljesítménytúrázó-geoládát is.
Egy szusszanás után célba vettük az utolsó ellenőrzőpontot, a Gém-hegyet. Itt már rendesen éreztük a lábainkban a kilométereket, de 10-15 perc pihenés után felálltunk, hogy elinduljuk a cél, a Vértes vendéglő felé. A Gém-hegyről lefelé elég meredeken lejtő út vezetett Gántra. Oda kellett már figyelni, hogy elgémberedett lábainkkal orra ne bukjunk, de baj nélkül leértünk. Kiértünk Gántra, az aszfaltútra és mintegy 300 méter megtétele után, 16:58-kor beértünk a célba.
A szervezők nagyon finom vadragulevessel és lekváros fánkkal vártak, amihez teát vagy forralt bort lehetett inni. Míg megérkezett értünk az autó elfogyasztottunk egy korsó sört is. Szívesen elücsörögtem volna még ott pár órát, mert hangulatos élőzenei est volt készülőben, de hát menni kellett.
Az időjárás az egész túra alatt tökéletes volt, már most nagyon várjuk a III. Geocaching teljesítménytúrát - a pozitív élmények birtokában már most biztos, hogy részt fogunk venni rajta.

Kormos István


Azért az íráshoz még annyit hozzáfűznék, hogy véleményem szerint ez a túra kezdésnek még elég sok volt, mert nagyon elfáradtunk a végére. De kellően helyt álltunk és ez a lényeg. :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.